A kultúra városa sem mentes az összefirkált házfalaktól, azonban nem mindegy, hogy ezek a firkák a mindent beborító tagek – a graffitisek kézjegyei, azaz nevei –, a béna szárnypróbálgatások, vagy esetleg művészi módon kivitelezett graffitik vagy street art rajzok. Előbbiekből és utóbbiakból is van jó néhány városszerte, vannak, amelyek még az ízlés határát sem súrolják, és vannak olyanok is, amik sok művész munkáján túlmutatnak. Persze ez is szubjektív dolog és valóban így is van, de azért lássuk be, meghúzható az a láthatatlan vonal a többségnek tetsző, azaz elfogadott illetve nem tetsző, azaz eltüntetésre érdemes rajzok, ábrák között.

 

Egyedülálló és szokatlan rendezvénnyel jelentkezik a MásKépMás E.E.Sz. Közhasznú Alapítvány, a Special Pécs – Klaszter a fogyatékos emberekért megbízásából. Egy „láthatatlan” vacsorára hívnak mindenkit a Traffic és a Cafe-Paulus étterembe. A vakok és gyengénlátók világnapját 1988 óta szervezik meg minden évben október 15-én, ehhez kapcsolódik a Láthatatlan vacsora projekt is, Pécsett az Alapítvány szervezésében immáron második éve. A cél, hogy a közönség figyelmét felhívják a társadalmi csoport sajátos helyzetére, hogy tudatosítsák: a segítés a megértéssel és a megtapasztalással kezdődik.

 

A wikipédia az internet értelmező kézi szótára. Gigantikus adathalmaza bárki által szerkeszthető, így sokan vitakoznak arról, hogy a benne fellelhető tartalmak mennyire valósak. Általában azok, ezt bárki bizonyíthatja, aki már használta vagy használja a wiki-t, kisebb szépséghibákkal persze. Az eddigi szöveges adatlapokból és képekből most egy új szolgáltatást készített a szolgáltató. A qwiki alapvetően a wikipédia oldalakból táplálkozó információk alapján és egy beszédszoftver segítségével rövid képes demó videóban mutat be egy-egy helyet, miközben egy digitális hang elmondja nekünk az alapvető tudnivalókat. Gyorsan meg is néztük, hogy mit tud Pécsről.

 

Attól függetlenül, hogy a Zsolnay Kulturális Negyed még építési területnek minősül, sorban adják át és avatják fel az újabb és újabb helyeket, helyszíneket. A legújabb a Negyedben már működő Művészeti Kar nívós hangversenyterme, melyet elődje után szintén Liszt Ferenc Hangversenyteremnek keresztelnek. Az ünnepélyes névadó szombaton 11 órakor lesz.

 

Azt már mindenki kívülről fújja, hogy a nagy magyar zeneszerző zseni, Liszt Ferenc 200 éve született, ugyanis már hónapok óta tematikus programsorozatokat építenek erre a jubileumra és szinte már a csapból is ez folyik - mellesleg megjegyzem, inkább ez folyjon -, azonban az már kevesebbeknek tiszta, hogy Liszt első pécsi koncertjét 1846. október 25-én adta. Születésének 200 éves évfordulója és ez utóbbi alkalom előtt tisztelegve majd egy hétig adják egymásnak a kilincset olyan programok Pécsett, melyek a zenemágus élete és munkássága előtt tisztelegnek: koncertek, filmek, kiállítások, konferenciák és beszélgetések a Zeneszüreten október 21-től 27-ig!

 

A múltba révedés és a nosztalgia egyfajta hobbi is lehet, ha az ember nem a kesergéssel és az „akkoriban bezzeg jobb volt” kezdetű mondatokkal párosítja ezt az amúgy hasznosan is végezhető tevékenységet. Az emlékek leginkább a fotókon keresztül idézhetők fel, persze ha nincs az emlékezetben semmi kapcsolódási pont a fényképek sem jelentenek semmit. De ilyet nem felételezek, úgyhogy közszemlére is bocsátom legújabb felfedezésem: egy oldalt, ahol régi pécsi képeket lehet nézegetni, amelyekből néhányat egy vállalkozó kedvű fotós a képek mai megfelelőivel házasított.

 

A címben szereplő szócska némiképp túlzás, ám ha valaki ellátogat a Vidámparkba, akár ilyen jellegű dolgokat is tapasztalhat. Az egykor szebb napokat is látott játszóhely hazánk egyik legszebb és legideálisabb helyen fekvő vidámparkja, ám láthatólag ez önmagában sem volt elég életben maradásához. Bár még ne temessünk, mert a hely működik, de már korántsem nyújt akkora élményt mint tette azt egykoron. Szirmai Márton 2006-ban csinált egy dokumentumfilmet a parkról, azóta nem sokat javult a helyzet. A helyenként ökohorrorba hajló film csak erős idegzetűeknek ajánlott. Megtekintése ennek ellenére javallott mindenkinek, hátha akad néhány önkéntes vagy szervezet, aki elkezd szervezkedni a feltámasztás érdekében.

A film hajtás után megnézhető.

 

Szeretem a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét…” – melyikünk szája nem görbül mosolyra, ha meghallja Csukás István mesehőse, a falánk kék madár, Gombóc Artúr őszinte vallomását. Szívből jön címmel nyílt fotókiállítás a pécsi Sipőcz Házban október 12-én: a csokoládékészítés kulisszatitkait megjelenítő tárlat október 30-ig tekinthető meg. Október 28-án pedig meg lehet majd kóstolni a kézzel készített, egyedi ízvilágú KakasBonbont.

 

Mától kezdve valóságos zenei áradat veszi kezdetét a mediterrán főváros kultikus helyszínein. A koncertektől kezdve az elektronikus zenei partikon át egészen a kiállítással egybekötött zajongásig szinte minden lesz a városban, szerencsére nem egy időben és nem ugyanott. Az Eozin Blog ezen felbuzdulva utánajárt a részleteknek, most pedig megmondja hova kell menni az ember fiának ha muzsikát akar hallani. Vigyázat, a hétvége már ma elkezdődik!

Van egy pincészet Villányban, ahol rájöttek, hogy a grafikusoktól és reklámstúdióktól általában csillagászati összegekért cserébe kapott sokszor semmi újat nem tartalmazó tervek helyett inkább a fiatalokat dolgoztatják. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészetnél a cél elsősorban nem a költséghatékonyság – noha egy kívülálló számára nagyon olyan szaga van a dolgonak –, sokkal inkább a feltörekvő művészek támogatása, és a legfrissebb grafikai irányzatok megtalálása. Ennek bizonyítására a pincészet minden évben pályázat útján keresi az aktuális Bogyólé címkéjének tervezőjét. Idén sem volt ez másképp, október 11-én kiderült kit választottak.

 

Azt már eddig is tudtuk, hogy Pécs tele van jobbnál jobb helyekkel, legyenek azok a városban, vagy az Európa szinten is jegyzett ökoturisztikai helyszín, a Mecsek bizonyos pontjain. Az is köztudott volt – még Magyarország határain kívül is -, hogy a város olyan helyekkel, épületekkel is büszkélkedhet, amelyek jelentősége és minősége is világszínvonalú. Most ezek a desztinációk versenyeztek a saját kategóriájukban, és örömmel jelentjük, hogy a Kodály Központ megosztott első helyezést ért el az új magyar design díj, a hg.hu internetes oldal Design Award elnevezésű díjátadóján, a Mecsek pedig a European Destinations of Excellence, röviden az EDEN „Kiemelt európai úti cél, régi értékek – új funkciók” kitüntetését nyerte el.

 

 

Tudatlanság vagy sem, de amíg fel nem merült Iva Bittová neve a Kodály Központ fellépőinek listáján egy hangot nem hallottam tőle, nem hogy olvastam volna róla. Viszont olyan szintű vírusmarketing, más néven szájhagyomány kezdett körülötte kialakulni, hogy kíváncsiságból utánanéztem, jobban mondva utána hallgattam.

 

Akármennyire is szeretnénk, hogy valamelyik magyar város, akár Pécs is Banksy és a hasonló kaliberű street art-osok mekkája legyen, meg kell elégedjünk a sokszor inkább csak esztétikai jelentőséggel bíró rajzokkal, üzenetet, jelentést a legtöbb esetben nem nagyon kell keresnünk. Ez néha jó, de amikor már a sokadik stencil vagy graffiti mellett megyünk el és nem látjuk a célját, azaz nem fejez ki semmit, akkor már kissé unalmasnak, mi több feleslegesnek tűnik ez a fajta kifejezési forma.

 

Mi a közös egy Smena Symbol fényképezőgépben, a pécsi helikopterkatasztrófában és egy bicegős idős tanítóban, aki asztaliteniszben verhetetlen? A furfarngos kérdésre egyszerű a válasz: Czéh Bálint, akit sorozatunk eme részében pályájáról, sikereiről, kudarcairól, eddigi életútjáról faggattunk.  

 

Szeptember 20-án a Művészetek és Irodalom Házában megnyílt Rényi Krisztina grafikus, illusztrátor kiállítása. A tárlat szervesen kapcsolódik a Mesés hétvége című rendezvénysorozathoz, amelynek szintén a Széchenyi téri intézmény ad otthont szeptember 30. és október 2. között.