Vasárnap úgy döntöttem, hogy az ebéd alapanyagait az uránvárosi piacon fogom beszerezni. Mehettem volna a vásárba, a Vásárcsarnokba vagy csak a ház mögé a kertvárosi piacra, de ma erre voksoltam. Az egyetem alatt sokszor ettünk a piac lacikonyháján és értünk vissza az órára jóllakottan, olajszagúan. Ez a nosztalgia most is ott motoszkált bennem, amikor a friss zöldségek között matattam, és próbáltam megtalálni az árban és minőségben is legmegfelelőbbet.

 

A felhozatal a szokásos volt, szinte minden megtalálható itt, ami egy piacon kötelező, és még választék is van. A padlizsán is szerepelt a menü alapanyagait tartalmazó listámon, ezért hajtóvadászatot rendeztem a legszebb példányért, amit hamar meg is találtam. A zöldséges néni teljes szívvel ajánlgatta, mire odalépett egy nagy hangú úr és becsmérelni kezdte az árut, hogy ez kérem, nem jó, mert én tudom én bolgár vagyok, higgyen nekem. Persze a néni sem hagyta magát, és kontrázott, kiderült, hogy ő is bolgár, sőt az ősei is itt éltek és már generációk óta foglalkoznak növénytermesztéssel, majd a vitába beszállt egy harmadik fél is, egy szintén bolgár, és már kezdtem magam kisebbségben érezni ebben a multinacionális küzdelemben.

 

Az indulatok szerencsére gyorsan lecsillapodtak, amikor elkezdtem faggatni őket múltjukról, ugyanis a bolgárkertekről már én is hallottam. Kiderült, hogy őseik, az első bolgárok az 1870-es évek körül érkeztek Magyarországra a Dunán felhajózva. A bolgár kertészeti kultúra addigra nagyon magas szintre fejlődött, viszont Bulgáriában a megélhetésük bizonytalan volt. Ráadásul az 1876-os áprilisi bolgár felkelést is vérbe fojtották, így a családoknak ezrével kellett menekülniük.

 

 

Pécsett a mai Uránváros területén illetve attól nyugatra telepedtek le, és szolgálták ki szinte teljes mértékben a fejlődő város növekvő élelmiszer szükségleteit, egészen az 1950-es évekig, amikor is elkezdődött Uránváros építése. A hazai zöldségtermesztés is átvette a bolgár módszereket és ők honosították meg a padlizsánt.

Információkkal gazdagon és egy rogyásig rakott kosárral tértem haza, és a töltött padlizsánnak is más íze volt délben.