Szorgalmas, lelkes és persze tehetséges, fiatal fotósokban Pécsett sincs hiány. Az Eozin Blog – még ha csak egy „névjegy” erejéig is – de szeretne lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra. Sorozatunkban először Szalai Csillát exponáljuk, hogy emez igen szellemes fordulattal éljünk.

 

Mily’ „meglepő”, de már kora gyermekkorában felkeltette az érdeklődését a fotózás, ebben elsősorban édesapja játszott szerepet, aki elszánt igyekezettel örökítette meg a családi eseményeket és fényképeivel rögzítette gyermekei fejlődését. Csilla már akkoriban ismerkedett a szakkönyvekkel, valamint különböző japán és orosz típusú gépekkel. A gimnázium elvégzése után 2007-ben számítástechnikai programozói, majd 2009-ben a PTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karán médiatechnológus asszisztensi végzettséget szerzett. Ezek után vásárolta meg az első fotós felszerelését. 2011-ben elvégezte a Simonyi Károly Szakközépiskola fényképész szakát is. Példaképének Gábor Zsófit, a 30y fotósát, valamint Borbás Mátyás, szintén pécsi fotóriportert tartja.

 

 

Egy ideig fotózott az epresso.hu portálnak, valamint a Pannon Televízió számára is. Három évvel ezelőtt saját blogot indított, de most már nem frissíti, hiszen azóta a Facebook sokkal közvetlenebb lehetőséget kínál az interaktív kommunikációra.

Csilla elsősorban a mozgást, a változatosságot, az izgalmas helyzeteket, eseményeket, találkozásokat szereti, tehát inkább fotóriporter alkat. Álma az, hogy fotóriporterként dolgozhasson, mellette szívesen foglalkozna grafikai tervezéssel, tördeléssel is. Nagyon szerencsésnek tartja magát azért, mert tanuló időszaka pont 2009-2010-re esett, amikor Pécset soha nem látott kulturális pezsgés jellemezte.

 

 

Kicsi a fotós, de ígéretes – mondhatnánk hősünkről szellemeskedve és az ismert mondást kicsit átalakítva. Őt azonban nem zavarja az átlagosnál lényegesen kisebb testmagassága. „Érdekes, hogy sokan azt hiszik, nem látok semmit egy eseményből, holott nagyon sok mindent észreveszek, olyat is, amit más nem. A többi fotós mindig előzékeny velem, sohasem kellett helyért küzdenem. Egy magas embernek gyakran le kell hajolnia, guggolnia vagy térdelnie, hogy a fényképezéshez megtalálja a jó szöget, számomra kifejezetten előnyös, hogy csak a gépet kell felemelnem és exponálnom” – mondja Csilla.

 

 

De persze igaz: mit sem számít a magasság, a lényeg a pillanat megörökítése és az, hogy a képek ne öncélúan szülessenek, hanem legyen mondanivalójuk.

 

Dobj egy lájkot ha tetszett a cikk és a blog: