Látványszobrászat a művkaron

  

Soha nem jártam még olyan versenyen vagy megmérettetésen, ahol nem csak a szurkolók illetve az általuk gerjesztett hangzavar hiányzott, hanem még a versenyzők is totális csendben, azaz egy szó nélkül tették dolgukat. A PTE Művészeti Karán tegnap tartott Mintázásversenyen kizárólag az alkotás hangjait hallottuk, ami nagyon misztikus eseménnyé változtatta ezt az egyébként középiskolai OKTV jellegű eseményt.

 

Azt már senkinek sem kell szerintem elmondani, hogy a művkarosok új helye már több mint fél éve a Zsolnay Negyedben van, ahol az ifjú művészek európai szintű oktatási körülmények között tanulhatnak. Nem titkolt célja volt az intézménynek, hogy ezen erényeivel idecsábítsa az ország legtehetségesebb művésztanoncait, amikor rábólintott arra, hogy a XV. Országos Mintázásverseny döntőjének helyszínét biztosítja. A három napos megmérettetés az Oktatási Hivatal megbízásából és a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola szervezésében valósult meg és 26 diák versengett a legjobb helyekért az ország minden tájáról. Volt is miért, hiszen a legjobbak jelentős többletpontokat szerezhettek egy-egy felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz. Az első napon jártam a helyszínen, amikor is a diákoknak egy teljesen hagyományos feladattal kellett bizonyítaniuk tehetségüket: agyagból és vízből kellett megformázniuk az adott modellek fejét. Ez egy teljesen bevett és elfogadott művészeti-oktatási módszer, azonban külsős szemmel kissé bizarr élmény volt egy olyan teremben sertepertélni és fotózni/filmezni, ahol az alkotás, a formálás és mintázás hangjain kívül teljes csend honolt. Érződött a levegőben, hogy itt valami misztikus, földöntúlinak tűnő dolog zajlik, mert azért valljuk be, ez a fajta tehetség nem sokaknak adatik meg. A videók kiválóan illusztrálják ezt a furcsa de mégis rendkívül érdekes hangulatot: