Mi a helyzet a pécsi elektronikus zenével? - Space Inhalerz 1.

 

Ígéretünkhöz híven folytatjuk interjúsorozatunkat, amelyben a pécsi elektronikus zene jelenlegi helyzetét boncolgatjuk, és megpróbálunk valós képet festeni az aktualitásokról illetve a jövőről. Eddig Bodoo osztotta meg gondolatait és véleményét a témáról, aki, mondhatni a nagy öregek táborát gazdagítja ennek a Pécsett nem túl régi mozgalomnak, most viszont következhet korban a kontra, a város legifjabb DJ csoportosulása a Space Inhalerz tagjainak személyében.

Egy lány, három fiú és mindegyik DJ. Kábé ez a Space Inhalerz, illetve ők azok akik rendre felrázzák a pécsi éjszakát lemezjátszóikkal és nem ritkán teltházas bulikat csinálnak a ZION nagytermében. Boci, deadhead, SerJoe és chromeshelter a meglehetősen hosszú, de velős interjú első részében múltról, csapatfílingről, fiatalokról, agresszióról, minőségről és természetesen dubstepről mesél.

 

 

SerJoe: Én zenéltem régen zenekarban. Basszeroztam, még a régi Stunczorgóban próbáltunk.

 

boci: Tök fura a zenével való kapcsolatom, ugyanis már kis koromban hihetetlen mennyiségű zenét hallgattam, ezzel borítottam ki a szüleimet. A barátaim meg mindig azzal szekáltak, hogy nem tudhatom több ezer zenének a szövegét fejből… pedig de. Aztán egyszer a Toxicban egy filmes szakesten villant be, ahogy hallgattam a zenét, hogy ezt én is szívesen csinálnám. Ez volt kb. 5 éve. Majd beálltam a pult mögé, aztán megszerették az emberek, végül jött a Space Inhalerz. Amúgy sose gondoltam arra, hogy én most DJ leszek, csak egyik dolog jött a másik után.

 

deadhead: Én újságíró vagyok, régebben blogírással is foglalkoztam. Nekem ez a kommunikáció egyik formája, vagyis nem egy blogbejegyzést írok arról, hogy egy számban micsoda basszus van, hanem odamegyek, felteszem, az emberek meg jobb esetben felvisítanak. Amúgy semmilyen hangszeren nem játszom.

 

chromeshelter: Nekem viszonylag természetesen jött az elektronikus zene. Amikor elkezdtem otthonról eljárkálni, akkor még a Rák-ban mentek a hajdani hip-hop-os, majd picit később a breakbeat-es, DNB-s estek a Carbothronic szervezésében. A hip-hop-után nálam a drum and bass hódított, aztán a grime, majd a dubstep. Most is utóbbi kettőt hallgatom és játszom.

 

 

D: Bocival és Balázzsal (Chromeshelter, a szerk.) már a PTE bölcsész karának magazinjánál, a PécsiBölcsésznél is együtt dolgoztunk, így eléggé természetes volt az is, hogy együtt kezdünk valamit csinálni. Csapatban könnyebb megváltani a világot.

 

C: Több stílusban teljesen naprakésznek lenni nagyon nagy, szinte lehetetlen feladat. Mindegyikőnk különböző zenei spektrumokat fog le, annak ellenére, hogy vannak átfedések. A cél, hogy mindenki, aki eljár a bulijainkra megtalálja azt, ami neki tetszik. A partikon 45 percenként váltjuk egymást, hogy fenntartsuk a változatosságot. Ha valaki kimaradna ebből a csapatból, az már nagyon más hangulatú buli lenne.

 

 

S: Ja, csak mi nem próbálunk.

C: Mindenki külön építgeti a dolgait, a bulikon meg összerakjuk, amink van.

 

 

D: Igen, a Kinoban például csak két bulink volt, mielőtt bezárták.

 

B: Nagy szerencsénk volt, hogy lehettünk még a Kinóban, hiszen ez volt az első két bulink, innen indult a Space Inhalerz, meg amúgyis imádtuk a helyet és rettentően sajnáljuk, hogy bezárt.

 

C: Amúgy majdnem mindegy a hely. A Zionba való kimenetelt sem tartom például kényszerűségnek. Jelenleg ugyanis a Zion talán a legalkalmasabb hely egy tombolós, több, mint 500 fős buli megtartására. Majdnem olyan, mint régen volt a PEK (Pécsi Egyetemi Klub, a szerk.), meg mint az IH nagy terme. De a Pécsi Est Cafét is nagyon szeretjük. Jó helyen van, és megvan a maga hangulata, klubestekre szerintem a legalkalmasabb.

 

 

C: A klubok jobban vigyáznak, de a biztonság Pécsett szerintem soha nem is jelentett problémát. Mi is mindig figyeltünk arra, hogy ésszerű korlátok között mozogjon a dolog. Vagy a korhatárokat változatjuk, vagy például a születésnapi bulinkon több biztonsági őr volt a megszokottnál. De itt Pécsen azért más a helyzet, itt 3000-es tömeg nem nagyon van.

 

 

 

C: Akik nem járnak a bulijainkra, azoktól sokszor hallom vissza, hogy milyen fiatalok is járnak az estjeinkre. De ha belegondolok, hogy 16-17 évesen már én is ott voltam egy csomó helyen, ez mára már tök természetes. Tény, hogy a 20-23 éves korosztály, akiknek eredetileg elkezdtük szervezni a bulijainkat és a 17-18 évesek között hatalmas szakadék tátong. Minden bulit megpróbálunk úgy pozícionálni, hogy mindenki beférjen és mindenki jól érezze magát. Nem lehet elzárkózni a fiataloktól, mert pár év múlva ők lesznek a korosztály. Meg kell adni nekik is a lehetőséget, hogy megtanuljanak ilyen helyzetekben viselkedni.

 

 

C: Én játszom leginkább dubstepet, mostanság kezdek már egy picit eltávolodni tőle, mert nem túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt időszakban nagyon rossz zenék jöttek ki ebben a műfajban.

 

 

C: Pontosan. Nagyon sok bulijainkra járó emberrel tartom a kapcsolatot, és amikor kiraknak egy-egy zenét a facebook-ra és hallom, hogy ez is meg ez is a Petőfin megy már, akkor... Amíg a cOp rakott a Rákban bulik elején dubstepet, és maréknyi ember lézengett rá... a városban is maximum 30 ember tudta, hogy mi ez a műfaj, akkor senki nem gondolta volna, hogy ez a helyzet ennyire brutális lesz. Bár tény, hogy ezek a zenék már nagyon messze állnak az eredei koncepciótól.

 

D: Amikor az első bulijaink voltak, Balázs rendszeresen kiürítette a termeket.

 

C: Régebben nem lehetett fő időben dubstepet játszani, mert az emberek kirohantak a teremből amikor meghallották. Most meg befelé rohannak fejvesztve. Az alapvető baj szerintem az, hogy eltolódott a hangsúly. A dubstep-ből kikerült a dub, és már rég nem a basszusokon meg a mélyeken van a hangsúly...

 

D: Mostanában alig jönnek ki olyan zenék, ahol a basszust a torkunkban érezzük.

 

C: Körülbelül két éve játszom. Most csináltam egy számvetést a zenéimben, és amíg tavaly nyáron összejött kb. 300 olyan szám, amit nagyon szerettem, idén nyáron kb. 100 ilyen volt, ebből kb. 15, ami kiemelkedő. Elképesztően silány zenék jönnek ki, de nem csak a dubstepben, hanem kb. minden hasonló stílusban. Azt várom, hogy az emberek megunják, elfelejtik egy időre és akkor majd később újra elő lehet venni. A most menő producerek közül gyakorlatilag mindenki ugyanazokat a hangokat használja, az egész stílus teljesen kiszámítható és unalmas lett.

 

 

C: Nagyon sok, szerintem jó producer, aki régen dubstepet csinált elment valamilyen más irányba. Garage vagy house zenét csinálnak és a dubstep elemeit átmenekítik más műfajokba. A dubstep sokáig egy nagyon mély stílus volt, de a mostani mainstream megjelenéseknél már csak az agresszió a lényeg. A mai fiatalok közül sokan nem a nekik tetsző zenét vagy egy bizonyos hangulatot keresnek, csak tombolni akarnak. Van ez a mostani legfiatalabb korosztály, aki amikor elmegy bulizni szét akarja verni a világot. Volt egy pillanat egy korábbi estünkön, amikor konkrétan megijedtem: R-nolddal zenéltünk egy viszonylag lájtosabb zenét játszó srác után, és amint elkezdtük a szettet valami agresszívabb dubstep trekkel, a közönség egy csoportja a révülettől neki állt ököllel verni a színpadot.

 

D: A dubstep az új metál. :)

 

C: Ez annyiból rossz, hogy sajnos valamennyire minket is belekényszerítenek a keménykedésbe, mert azért részben ki kell szolgálni a közönség igényeit. Annyira megváltoztak a szokások, hogy Boci dallamos, finomabb zenéire, amik régebben a buli alapjait jelentették, arra most unatkoznak az emberek.

 

Boci: Ez sajnos így van. Kb. másfél évvel ezelőtt még lehetett építeni a minimal technora vagy a lágyabb, elektronikusabb dolgokra, ma már ezt nem lehet. Ez szerintem azért van, mert ez a generáció már nem zenét hallgatni jön, hanem tombolni. Ha jól emlékszem Müller Péter Sziámi mondta, hogy nem zenét hallgatni járunk koncertekre elsősorban, hanem állatkodni.

 

 

C: Vannak partysorozatok Pesten, ahol egész este veretős zenék mennek. Párszor végighallgattam ezeknek a DJ-knek a szettjeit és azt láttam, hogy az ő – a miénknél is jóval fiatalabb - közönségüknek tök mindegy, hogy mi megy, csak durva legyen. Végig a maximumon van minden. Illetve ott próbálják tartani. Csomó producer van, aki pedig ezt az igényt kielégíti, vannak, akik gyakorlatilag hetente jönnek ki új cuccokkal.

 

D: A drum and bass-szel is ugyanez a helyzet. Az is egész más hangulattal kezdett, aztán jöttek az agresszívabb cuccok, a fénykor, a tetőpont, végül elért egy olyan szintet, hogy nem lehetett már hova fokozni, lehanyatlott, elfelejtődött. Most meg megint megjelent és megint marha jó.

 

C: Egy szettben kb. negyed órányi drum and bass-t tökre csípnek az emberek, hiányzik nekik a pörgés.

 

D: Ebben a városban szerintem a drum and bass nagyon hangsúlyos volt, és ez még most is érződik.

 

Dobj egy lájkot ha tetszett a cikk és a blog: