Pécs mindenhol ott van. A Balcsin is.

Kötelező balatoni nyaralásom alkalmával sem úsztam meg, hogy ne botoljak bele Pécsbe a magyar tenger partján. Mondjuk nem is esik rosszul az ember fiának, mikor lépten-nyomon városának büszkeségeivel és egyéb lenyomataival találkozik a világban. Egy érdekes formájú és színű épületre figyeltem fel a Valkó kilátó mellett, amiről később ki is derült, hogy mi köze van Pécshez.

Lemerült telefonnal, benne a nyaraló pontos koordinátáit tartalmazó GPS-szel bolyongtunk kis családommal a fonyódi dombon, amikor is a lélegzetelállító panoráma – amit egyes élelmes és tűzhöz közel álló ingatlantulajdonosok ki is sajátítottak maguknak – mellett egy piros, erődítményszerű de mégis kicsit Bauhaus beütésű ház bukkant fel az út mellett, majd mikor közelebb értünk akkor vettük csak észre a feliratot az ajtó felett: Kripta-villa, Az örök szerelem háza! Ez az abszurd kettősség nem hagyott nyugodni, és gyorsan utána is néztem, hogy miről is van itt szó. Röviden a sztori: Abrudbányay Ödön, az erdélyi származású pécsi gyógyszerész beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, eljegyezte, de a menyasszony az esküvő előtt három héttel hirtelen elhunyt. Az eset mélyen megrendítette az elárvult vőlegényt, összegyűjtötte meghalt kedvese tárgyi emlékeit. Közben teltek-múltak az évek, Abrudbányay tehetős emberré vált, úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, emlékházat emeltet a lánynak. Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, ahova felépíttetheti azt a villát, amelyben a lány hamvait és fennmaradt emléktárgyait méltóképpen megőrizheti. Fonyódon a Sipos-dombon lelt arra a helyre, ahol dédelgetett álma megvalósulni látszott, ahonnan a panoráma emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára.

A sztori persze tartogat még meglepetéseket, akinek van ideje az folytassa, itt jön a teljes történet a Fonyódi Múzeum honlapjáról:

„Minden ember a maga módján a lelke mélyén emléket állít igaz szerelmének, de mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik nem zárják magukba a titkot, hanem kézzel fogható, szemmel látható jellel kívánnak emléket állítani az ember legszentebb érzésének, az örök szerelemnek. Ezek közé tartozott Abrudbányay Ödön is, az erdélyi származású pécsi gyógyszerész, aki szokatlan módját választotta az emlékezésnek.
A történet kezdete az 1910-es évek közepére tehető, amikor az ifjú patikus Kolozsvárott beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, Magdusba. Eljegyezte, de Magdus, a menyasszony az esküvő előtt három héttel hirtelen elhunyt. Az eset mélyen megrendítette az elárvult vőlegényt, összegyűjtötte meghalt kedvese tárgyi emlékeit, és sokáig gyászolta őt. Időközben lezárult az első világháború, alaposan átszabták Európa térképét, Erdélyt Romániához csatolták. A történelmi események Abrudbányayt arra késztették, hogy elhagyja szülőföldjét, és így Magdus emlékével a szívében Pécsett telepedett le. Hosszú ideig magányosan élt, utazgatott, végül családot alapított, gyermekei születtek, akiket gondosan nevelt. 1940-ben ismét a történelem szólt közbe, a II. bécsi döntés alapján Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, Kolozsvár ismét hazánk része lett. Abrudbányay doktor, aki ekkorra tehetős emberré vált, úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, emlékházat emeltet Magdusnak. Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, ahova felépíttetheti azt a villát, amelyben Magdus hamvait és fennmaradt emléktárgyait méltóképpen megőrizheti. Itt Fonyódon a Sipos-dombon lelt arra a helyre, ahol dédelgetett álma megvalósulni látszott, ahonnan a panoráma emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára. Ahogy a szirtre épített Anacapriból be lehet látni az egész Nápolyi-öblöt, úgy innen elláthatunk Keszthelytől Tihanyig, a Balaton-felvidék tanúhegyeiben gyönyörködhetünk, és a lábunk előtt ott ringatódzik a Balaton.

Az épületet 1940-ben Cserna Sándor pécsi építőmester tervezte mediterrán stílusban, oszlopokkal, erkélyekkel, lapos tetővel. Az alagsorban helyezték el a be nem teljesült nászra emlékeztető szobát, itt helyezték volna el Magdus hamvait, és itt lett volna a család temetkezési helye. A földszinten az elképzelések szerint Magdus tárgyaiból egy emlékszobát rendeztek volna be. Az emeleten a család számára egy lakást alakítottak ki.
A villa felépült, de a hamvak nem érkezhettek meg Fonyódra, mert a háború után Erdélyt ismét Romániához csatolták. Az Abrudbányay-család 1949-ig élvezhette a gyönyörű panorámát, a természet szépségeit, mígnem államosították minden vagyonukat. Az államosítás után a villa lakásként, majd orvosi rendelőként funkcionált. Az udvaron álló kis házból is elmaradt a nyaraló Abrudbányay-család. Az 1950-es, '60-as években az építtető hozzájárulásával idegenforgalmi látványosságként bemutatták a „kriptát", aztán lassan lomtárrá vált. Az ezredfordulón Fonyód Város Önkormányzata kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával a Széchenyi Terv pályázatán elnyert összegből sikerült helyreállítani.
A ház alagsorában, a „kriptában" most is álmodik Magdus és Ödön. Az álom azért álom, mert soha nem vált valóra. Hirdeti a ritka, de néha mégis előforduló nagy és tartós szerelmet, mely a sírnál sem ér véget. Hirdeti az emlékekhez való hűséget.
A villa máig fennmaradt legendája szerint, ha a nászágy felett egy leány és egy fiú megfogja egymás kezét, akkor szerelmük örökké tart."