Már előre izgultunk múlt héten, ugyanis Az Év honlapja 2011 pályázatra benyújtott két nevezésünk - az Eozin Magazin és a Kodály Központ oldala - kapcsán kaptunk egy titokzatos telefont, hogy a pénteki díjátadón bérelt helyünk van, azaz valami elismerésben részesülünk, de jó marketinges módjára a szervezők csak egy kis információmorzsát dobtak elénk, hadd éhezzünk egészen a díjátadó estjéig.

 

Aztán puccba vágtuk magunkat, mégiscsak egy gálára voltunk hivatalosak, és testületileg ráközelítettünk a fővárosra. A Dunától egy köpésre lévő Helia Hotelbe mi érkeztünk szinte elsőként, így volt időnk akklimatizálódni és az időközben zenélni kezdő bárzongorista játékára csendben átadtuk magunkat a hangulatnak, bár megjegyzem jócskán morfondíroztunk még akkor is azon, hogy hát csak nem hívnak meg bennünket ha nem kapunk semmit. Ebben az átmeneti megnyugvásban vonultunk be a feldíszített terembe és haladtunk el éhesen a gőzölgő ételek mellett, de valahogy az éhség most nem tudott nagy úr lenni, továbbra is az átadóra koncentráltunk. Szerencsére az asztalokon ránk váró előételek oldották az éhségünket és kellő figyelemmel várhattuk a kategóriánkat, ami persze valahol a műsor közepén következett. A kivetítőkön az adott kategóriák legjobb 5 helyezését mutatták meg, és azok között osztották ki a Minőségi díjat, a Különdíjat és Az Év honlapja-, azaz az első díjat. A mi kategóriánkban a Kodály Központon és az Eozin Magazinon kívül pécsiként a színház honlapja is szerepelt, ami a minőségi díjat kapta meg. Furcsa mód a Különdíj kiosztása ebben a kategóriában elmaradt, erre is vannak elméleteink, de ezt most nem vesézzük ki. A képzeletbeli dobpergést megelőzően már a torkunkban dobogott a szívünk, mert azt sejteni véltük, hogy nyerő pozícióban vagyunk, de hogy melyik honlappal, azt nem. És akkor kimondták: Az Év honlapja kultúra kategóriában, a Kodály Központ weboldala! Miközben projektvezető kolléga sietett a díjat átvenni, a zsűri gyorsan meg is indokolta döntését:  "korszerű, sokszínű tartalom és minőségi grafikai megjelenés." Négy fős különítményünk - a grafikus, a programozó és a szerkesztő - pedig büszkén feszített székében, amíg az asztalhoz ért az oklevél. Aztán jött a kötelező fotózkodás, és kezdeti éhség már lassan elmúlni látszott, de azért ha már megjelentünk és rendelkezésre állt, jól végigkóstoltuk az amúgy kiváló ízekkel megrakott svédasztalt.

Itt pedig hadd köszönjük meg a többi kollégának, hogy összejöhetett ez a siker és a zsűrinek, hogy hasonlóan jónak gondolják a munkánkat! Egészségünkre!

Ja? Az átadó természetesen mozgóképen is meg lett örökítve, íme: