Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. Eozin Blog RSS Feed
 
Sorozatunkban a címet nem meghazudtolva életpályájuk rövid vázlatát adva és néhány fénykép segítségével húszas, harmincas éveiket taposó pécsi kötődésű fotósokat mutatunk be. Ezúttal Dittrich Ervinre esett választásunk, aki nemcsak fényképezőgépet, hanem kamerát is szívesen kézbe vesz, olyannyira, hogy megélhetésének forrása jelenleg az operatőri munka. De lehet, hogy ez később megváltozik…
 
 
Nyilván megdöbbentő és meghökkentő erővel hat az olvasóra, hogy Ervin már kisgyermekkorában megszerette a fotózást. Ahogy az már lenni szokott, számára is a család jelentette az első ösztönzést, azon belül is a nagybátyja, aki líbiai kiküldetése után egy fényképezőgéppel tért haza. „Azonnal szét akartam szedni a masinát, és megérteni, hogyan működik. A nagybátyám segített, és hamar elsajátítottam az alapokat, később már én lettem a hivatalos családi fotós”.
 
 
Mivel Ervin korán elveszítette az édesapját és szegény családból származott, sokáig nem volt lehetősége arra, hogy a régi automata gépet lecserélje egy korszerűbbre, a sokat látott és agyonnyúzott szerkezet egyszer csak tönkrement. Igazi és komoly fényképezőgépet tehát csak felnőtt korában tudott vásárolni. Főhősünk elvégezte Török György fotósiskoláját, a képzés során rengeteget tanult az ismert fotográfustól, akit mentorának is tekint.
 
 
Ervin eredetileg épületgépész, egy ideig dolgozott is a szakmájában. Majd az építőipart otthagyva bekerült a tévés szakmába, ehhez az segítette hozzá, hogy akkoriban férfimodellként dolgozott. Kezdetben a PécsTV-nek dolgozott külsős operatőrként tűzoltósági, rendőrségi témájú műsorokban, majd a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójába került, ahol máig immár belsős állományú munkatárs. Bár mostanság megélhetését elsősorban a mozgóképek készítése jelenti, a fotót sokkal kifejezőbb műfajnak véli, ezért meg szeretné teremteni annak a feltételeit, hogy később már a fényképezésből is megkereshesse a napi betevőre valót.
 
 
No de mi tesz egy híradós, pörgős anyagot vizuálisan élvezhetővé, színvonalassá? „Nagyon fontos, hogy átgondoljuk, mit és hogyan veszünk fel. Például egy sajtótájékoztató esetében általában egymás mellé állnak az operatőrök, és mindenki szinte ugyanazt a képet rögzíti, tehát az asztalnál ülő és beszélő embereket, legfeljebb 10-10 fokkal más szögből. Ilyenkor szeretem máshogyan, kicsit izgalmasabban megmutatni az eseményt, még ha erre nem is sok lehetőség kínálkozik”.
 
Persze szinte kihagyhatatlan a kérdés, ha jönne egy tündér és elhozná Ervin számára az álommunkát, mit kérne? „Azt hiszem, nagyon szívesen részt vennék az amerikai, tehát az eredeti Playboy fotózásán, amelynek technikai részleteit kevesen ismerik. Ők ugyanis még mindig filmre dolgoznak, ráadásul 9x12 centiméteres síkfilmre. A képek megvilágításával és a kardános műszaki fényképezőgép segítségével sikerül elérniük azt, hogy a fotót csak minimálisan kell retusálni. Egy enteriőrt körülbelül 60-70 lámpával világítanak meg, és ha a végeredményt nem tartják megfelelőnek, újra beállítják és lefotózzák a modellt. Nos, egy ilyen munkában nagyon szívesen közreműködnék”.
 
 
Ami a jövőt illeti, jelenleg a Sipőcz Házban 2011 novemberében megnyíló csokoládékiállítás fotóanyagán dolgozik, és emellett az eozinmagazin.hu videóstábját erősíti hónapok óta. Akadnak nagyon komoly tervei is, de ezekről egyelőre nem kíván beszélni. Ha valakit érdekel eddigi munkássága, Zakariás Lászlóval készített közös honlapjukat is érdemes megnézni.
 
Amikor a fotósként, operatőrként átélt kiemelkedő élmények soráról beszélgetünk, nagyon nehéz kiválasztani a legérdekesebbet, legkülönösebbet, egy eset mégis örökre bevésődött Ervin emlékezetébe. „Egy lángoló épületet oltottak a tűzoltók, akik azt hitték, nincs már senki a házban. Hirtelen megjelent egy ember, hátán lángoló takaróval, de a teraszon rács volt, így nem tudott kimászni. Lehetetlennek látszott, hogy túléli a tragédiát, a tűzoltók szerencsére mégis megmentették. Szörnyű és hátborzongató volt látni, ahogy küzd, mégis egy életre megtanultam, igazi veszélyhelyzetben mi mindenre vagyunk képesek az életünkért”.

 

Szólj hozzá!

Címkék: fotó

A bejegyzés trackback címe:

https://eozin.blog.hu/api/trackback/id/tr243181339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása