Fiatal fotósok Pécsett III. – Fabinyi Nóra

 

Szorgalmasak, lelkesek és tehetségesek: e közös nevezők jellemzik ama fotósokat, akiket sorozatunkban hétről hétre bemutatunk. Ezúttal Fabinyi Nóra munkáiról, pályájáról adunk vázlatos, ám mégis lényegre törő képet.

 

 

A húszas évei közepén járó hölgy fiatalos lazaságát, öltözködését modell alkata, titokzatos eleganciája egészíti ki. Bár az utóbbiak miatt indokolt lett volna, hogy a fényképezőgép elé áll, mégis a fotózást sajátította el, kitűnő szinten, munkáira a szakma is odafigyel.

 

 

Gimnáziumban az érettségihez közeledve mindenki az osztályból elkezdett azon gondolkodni, hogy mivel szeretne foglalkozni. Tudtam, hogy sem ügyvéd, sem közgazdász, sem rendezvényszervező nem szeretnék lenni, viszont a fotózást meg szerettem volna tanulni” – mesélt a kezdetekről a Bencze-show egyik adásában.

 

 

Mindehhez az adta az ihletet, hogy édesanyja egy kortárs galéria társtulajdonosa volt, így Nóra számos kiállítás megnyitóján részt vett, rengeteg művészt megismert. Ezért a vizualitás már kisgyermek korában közel állt hozzá, ráadásul nagypapája is mindig arra ösztönözte, hogy „egy rendes szakma” legyen a kezében. Tanítómestere Pesti András  fotóművész volt, aki az első alkalommal mindjárt egy analóg (filmes) gépet nyomott a kezébe, és azt kérte tőle, csak azután térjen át a digitális technikára, ha a hagyományos módszerrel is jó eredménnyel exponál. Az első tekercsek kinagyított fotói tökéletesen életlenek lettek, de a hibák kijavításával, módszeresen sikerült a célt – tehát az analóg technika tökéletes alkalmazását – elsajátítania.

 

 

Pesti András, aki alapos, precíz ember, megtanított arra, hogy a pontosság mennyire fontos a szakmánkban. Sokat segített nekem a háttér biztosításában is, hiszen a saját műtermét rendelkezésemre bocsátotta – felajánlotta, hogy bármikor, amikor időm engedi, bemehetek és a kedvemre való témát lefotózhatom” – eleveníti fel Nóra emlékeit. A felkínált lehetőséggel élve elsősorban portréfotózással foglalkozott, számos családtagját, ismerősét, barátját megörökítette, és utólag úgy érzi, sokat tanult ebből a folyamatból.

Egy iskolai szakmai gyakorlatra készítendő aktsorozat (naptár) sikere láttán nővére, Fabinyi Annamária hívta fel a figyelmét arra, hogy közösen fotóstúdiót alapíthatnának. Mindez meg is történt, a WROOOM Photostudio immár évek óta üzemel a Ferencesek utcája elején. Nóra azonban nem a szokásos szemlélettel, mereven egymás mellett ácsorgó, műmosolyt arcukra erőltető embereket szeret fotózni, épp ellenkezőleg: a természetes helyzeteket, a fotóalanyok igazi személyiségét keresi.

 

 

A stúdiós mindennapi munka mellett szerepelt már néhány munkájával csoportos kiállításon is. Először 2009-ben, a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében – a Cella Septichora Látogatóközpontban – megrendezett FotóSOKK című tárlaton pécsi fotósokkal, Bodó Mártonnal, Czéh Bálinttal, Éberling Andrással, Máté Péterrel, Rádóczy Bálinttal, Szép Tamással közösen. A FotóSOKK második „felvonását” 2010-ben már az Apolló Artmoziban tekinthette meg a nagyközönség.

 

 

Senki nem szereti, ha munkáját gépiesen kell végeznie, dicsérő szó nélkül, szerencsére Nórának ebben sem kell nélkülöznie. „Egyszer Pesti András felhívott azzal, hogy éppen egy plakát előtt áll, és biztos benne, a fotót én készítettem. Nagyon jól esett, hogy a stílusom alapján megismerte a fényképet.”

 

 

Példakép? Több is akad, de a fotóművészek közül Tombor Zoltán mellett nagyon szívesen vállalna asszisztensi munkát is, hogy – többek között – számára új megvilágítási, derítési technikákat elsajátíthasson. Nem elérhetetlen, „kancsalul, festett egekbe néző” ábrándokat kerget, hanem amellett, hogy munkájában kihozza magából a tőle telhető legjobbat, tanulni szeretne.

 

Márpedig ha a tehetséghez szorgalom, szakmai alázat és szerénység is párosul, akkor a sikerhez vezető út állomásai olyan tűéles fényképként rajzolódnak elénk, amelyen az akadályok örökké homályban és háttérben maradnak.