Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. Eozin Blog RSS Feed
 
Szorgalmas, lelkes és persze tehetséges, fiatal fotósokat egy „névjegy” keretében bemutató sorozatunkban ezúttal Borbás Mátyást vizsgáljuk meg, mintegy nagylátószögből.
 
Bár első gondolatunk talán téves ösvényre hív, mégis helytelen azt gondolni, hogy főhősünk már óvodás korában el tudta mondani a zársebesség és a rekesz definícióját, érdeklődése komolyan csak középiskolás kora végén kezdett a fényképezés felé fordulni. A valóság egy-egy szeletének megörökítéséhez ekkor kapta meg az első komolyabb masinát is, amely egy Sony R1-es kompakt gép volt.
 
 
A felsőoktatásban való részvétele gyorsan múló kalandnak bizonyult, fél év után ugyanis abbahagyta a PTE Pollack Mihály Műszaki Karán folytatott tanulmányait. Ezután a Simonyi Károly Szakközépiskola fényképész szakára iratkozott be.
 
 
Mielőtt a suliba bekerültem, már fotózgattam bizonyos eseményeken, elsősorban könnyűzenei koncerteken. Bevallom, a természet, az épületek, a tárgyak megörökítése sosem érdekelt annyira, sokkal inkább fotóriporternek tartom magam. Arról nem is beszélve, hogy aki a fényképezés e szeletét választja, annak ugyanúgy jó minőségben kell tudnia egy eseményt, egy épületet, egy állatot vagy egy tárgyat lencsevégre kapnia” – vall szakmájáról.
 
 
A fényképész szak elvégzése közben a kötelező gyakorlatot a bama.hu/Dunántúli Napló szerkesztőségében töltötte, majd a – gazdasági okokból történő –létszámleépítés az ő munkáját is érintette, távoznia kellett. Mátyás nem volt rest, saját fotós vállalkozást alapított, s ezzel egy időben felkérést kapott az akkor induló Pécsi STOP.hu szerkesztőségétől az egyik állandó fotós állás betöltésére.
 
Kezdetben arra gondoltam, hogy a vállalkozásom fenntartásának költségeit csökkentem ezzel az állással és a két tevékenység jól megfér egymás mellett. A terv azonban füstbe ment, mivel én lettem egyedül a lap fotóriportere, és minden létező munka- és szabadidőmet kitölti ez a tevékenység, amelyet egyébként nagyon szeretek. Az állandó megbízatás mellett szoktam képeket készíteni a bama.hu-nak, különböző együtteseknek vagy alkalmanként az országos sajtónak is”.
 
 
Nagyon meglepő pillanatként gondol vissza arra, amikor a Szigeten az R.E.M. együttes énekese letérdelt közvetlenül a fotósok elé, szinte meghátrálásra kényszerítve a hatalmas teleobjektívekkel dolgozó fényképészeket. A másik kedves emlék számára az a gesztus volt, amikor a Fishing on Orfűn a francia Inspector Cluzo csapat tagjai már a koncert elején felhívták a színpadra. A fotóriporternek szintén különös meglepetést szerzett a pécsi állatkertben az az ormányos medve, aki nem hagyta, hogy megörökítsék, mert belemászott főhősünk ölébe. Mátyás úgy érzi, az előzőekkel szemben a legrosszabb, leginkább hátborzongató élményt pedig a közúti balesetek fotózása jelentette eddigi pályája során. Jelenleg egy (valóban minden igényt kielégítő) Nikon D3s géppel dolgozik.
 
 
De vajh’ vannak-e szakmai álmai, tervei? Naná.
 
Bár mostanában sokan külföldre szeretnének menni szerencsét próbálni, én jól érzem magam a bőrömben itthon és Pécsett. Összesen annyit szeretnék, hogy egy kicsit jobban becsüljék meg a munkám. Valamivel több fizetésnek jobban örülnék, és persze annak is, ha a kollégák egy fotósorozatomból nemcsak egy, hanem több képet is feltöltenének a cikkeikhez. Emellett tökéletesen elégedett leszek azzal, ha még sokáig lehetek fotóriporter, mert nagyon élvezem a változatosságot, még akkor is, ha mostanában csak aludni járok haza”.

 

Dobj egy lájkot ha tetszett a cikk és a blog:

A bejegyzés trackback címe:

https://eozin.blog.hu/api/trackback/id/tr943134191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.