Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. Eozin Blog RSS Feed
 
Nagy fába vágjuk a fejszénket. Többrészes cikksorozatot indítunk útjára, néha maratoni hosszúságú ám tanulságos és érdekfeszítő interjúkkal, melyekben megpróbálunk utánajárni, hogy mi a nagy büdös helyzet a pécsi, egykoron underground-nak mondott elektronikus zenei élettel, annak képviselőivel. Ehhez a helyi DJ-k és elektro guruk olyan jeles képviselőit próbáljuk meg segítségül hívni, mint az FPT partisorozat egyik alapítója, a város nem hivatalos kulturális nagykövete, Bodó Márton alias Bodoo, a fényfestéssel, grafikával, installációkkal is operáló Carbothronic oszlopos tagja Herold Szabi azaz Szab, továbbá Varga Ákos aka cOp, a város egyik DJ legendája, akit már külföldön is jegyeznek és természetesen a fiatal generáció is szót kap a Space Inhalerz képviseletében, akik amilyen fiatalok, akkora hype van körülöttük.
 
A témafelvetés miértje nagyon egyszerű: mint az a pécsi underground elektronikus zenei élet iránt bármiféle érdeklődést mutató hallgatóság köreiben sem titok, a város zenei életének régebben meghatározó részét képező DJ-kultúra meglehetősen leredukálódott. Orbitális közhely már, hogy Pécs a magyar Liverpool, annak ellenére, hogy van benne igazság bőven, ám ezen az analógián tovább haladva Pécs a magyar Detroit is lehetne. Illetve lehetett volna, amíg az elektronikus zene fénykorát élte a városban, amíg voltak klubok, amíg a DJ-k nem dobbantottak más városokba, más országokba, amíg volt közönség, amíg át nem alakult a tömegkultúra. De mi a helyzet most, egyáltalán lesz-e helyzet a későbbiekben?
 
Elsőként Bodoo-t faggattuk saját és a város elektronikus zenei múltjáról, a DJ-k egymáshoz fűződő viszonyáról, külföldön szerzett tapasztalatairól.
 
A kezdetek. Hogyan kerültél kapcsolatba az elektronikus zenével, miért pont a bakelitre esett a választásod?
 
Elektronikus zenét hallottam gyerekkoromban, de akkor nem tudtam hogy az elektronikus, csak hogy nem a "klasszikus" hangok jönnek a hangfalból hanem generált zajok. Lehetett az Kraftwerk vagy a Rokit, nem tudtam hogy mi történik gyerekfejjel. Ha jól emlékszem 1994-ben Londonban hallottam a Prodigy "Music for the jilted generation" lemezét. Ott beillant az agyamba, bár akkor még erősen az etno-grunge-rock-metál vonalon hallgattam a zenéket, aztán amikor '96-ban beszívtunk, akkor tört be, de akkor minden egyszerre: a hip-hop, a drum and bass, az ambient, a trip-hop, a world, a dub, meg amiket a mai napig játszom. Onnantól nem volt megállás, és ugyanúgy mint előre, visszafelé is elkezdett tágulni a zenei spektrum. Főleg a zenei hangminták felkutatása végett. Kiderült, hogy mindaz a megkapó dallam vagy ütem, amit az akkori modern zenékben hallottam és imádtam, egy régebbi, hatvanas-hetvenes években íródott soul vagy funk vagy akármilyen zenéből egy kivett és újraértelmezett, vagy csak beloopolt téma, hangminta. Ez a felismerés aztán évekig tartott és gyönyörködtetett.
A lemez meg jött magától. Először apukám lemezei, aztán gyerekkoromtól kezdve a jobb zenék mind lemezen voltak meg és azokra hajtottam: A.E. Bizottság, Michael Jackson, Jimy Hendrix, Iron Maiden...

Anno. Milyen volt a helyi - és ha volt tapasztalatod - az országos elektronikus zenei élet, amikor elkezdted ezt az egészet?
 
Amikor még zenekarban doboltam a Rizsával (Psyho Mutants) meg az Iványi Szabival (Punnany Massif), egyszer, kb. 1994-ben az Anima Sound System előzenekara voltunk. Ők akkoriban dubot játszottak és mi ott ültünk és nem értettük, de szerettük. Aztán pár évre rá a Gróf Balázs meg a Makai Gábor behívott az akkori Szubjektív Rádióba, aztán már együtt csináltuk a műsorokat. Ráadásul egy cOp nevű figura is ott cserélgette a CD-ket, amik teljesen gépi zenék voltak és egyáltalán nem esett rosszul a fülnek, aztán a Tilos Rádió és Tilos bulik, a budapesti éjszakák, az első jungle bulik, a Ninja Tune... Itt Pécsett a millenium esték Steiner, Bergi, és a többiek, Kecskével és Hangyával a Rákos évek, aztán a TV-torony bulik. A hangzásért nekem Bécsig kellett mennem, hogy a mélynyomók együttes zengése megváltoztassa a sejtjeim összetételét, ez volt a Dub Club a Flexben. Délen az Exit fesztivál kezdődött akkoriban, ami szintén meghatározó élmény volt. Ezeket meg kell említeni, mert a régiónkban történtek és én Magyarországot mindig is egy szűkre szabott feleslegesen szétszabdalt országnak tartottam és sose vettem komolyan a határait. Kelet és Közép-Európa a mi otthonunk. Pláne zeneileg, ahol meg nincsenek határok. És még mindig van mit tanulnunk a szomszédainktól, legyen az hangosítás, fesztivál lebonyolítás, nyitottság, italozási kultúra stb. Fontos járni a környéket. Nem szabad beleragadni a Sziget iroda ízlésébe.
Az egész első ilyen masszív időszakot 1996-2001 közöttre teszem, amikor igazán izgalmas dolgok történtek. Kitágult az idő és a tér. Volt egy nagy tudatváltás, olyasmi, mint a 6O-as években lehetett, és ami azóta is tart. Szakadt ránk minden, amit bírt a szervezetünk, és a lábunk, hogy kövessük az egyre törtebb és gyorsabb ütemeket. A zsebpénz ilyenkor mindig lemezre ment és/vagy utazásra. Igazából azóta is.
 
 
Krú. Idestova 10 éve Sirmóval és Sosóval megalapítottátok a FPT-t, azaz a Fiatal Pornósztárok Találkozóját. Erre azért volt szükség, hogy egységben legyen a közösség és tudjatok bulikat szervezni?
 
Idén tíz éve, így van. Sosóval kezdődött egy Billentyűs buli után 2001-ben, aztán még eggyel, ahol már az ifjú Sirmo is bevetette magát és megalakult az FPT, ami azóta is az egyik, ha nem a legkedvencebb bulink, legfőképp a közönségünk miatt, akik csupa kedves, nyitott ember. Mindig jó nekik játszani. Pécs szerencsés helye az országnak, itt más a mentalitás. Négyesünk Pélóval lett teljes és így négyen le is fedjük egy zenei skála négy égövét, ami az FPT stílus. Ez egy egység, még ha néha van is kétség, de jó tudni, érezni és tapasztalni. Pécs mindig is egy átmeneti hely volt sok embernek, de akik voltak régebben és jó élményeik voltak, azok nem felejtik. Idén még lesz pár ilyen esemény, például most július 22-én pénteken, amikor egy régi barátunk, Nappy G jön újból hozzánk New Yorkból, hogy felrázza a csendes nyári pécsi éjszakát.
 
 
Mások. Pécs egy kis nagyváros. Feltételezem, szinte baráti és kollegiális a viszony a DJ-k között, valóban így van ez? Miben nyilvánul(t) ez meg? Hasznos, hogy ennyien vagytok vagy inkább teher?
 
Azért nem vagyunk annyian, hogy ne lehessen tudni egymásról, de nem is várható el, hogy minden szubkultúra DJ-i jó viszonyban legyenek egymással. Az egók itt is összecsapnak. Volt, hogy együtt csináltunk bulikat, aztán volt olyan, hogy egymásra szerveztünk, ez pár embernek nem tetszett, de túlnőttünk a gyerekkoron. Viszont vannak új DJ-k a placcon, akiket egyáltalán nem ismerek. A Space Inhalerzt például egyáltalán nem vágom, meg sok hip-hop DJ-t sem. Sokan Pestre mentek a régiek közül, meg világgá, van aki már nem áll lemezjátszók mögé, s van aki inkább zenét szerez.
 
 
 
Máshol. Járod a világot, mik a meglátásaid külhonban az elektronikus zenei színteret illetően. Mit is csinálsz ezekben az országokban?
 
Az egyik oldalon elképesztő dolgok történnek, új stílusok keletkeznek, végtelen forgásban… A másik oldalon meg borzasztó kommercializálódás megy, amolyan globális hülyeség. Agresszív, nagyon egyszerű alacsony rezgésű, szinte pokoli zenék, amelyek tömegeket mozgatnak meg. A hangzás egyre őrültebb, sok stílusban egyre gyorsul az ütem, vannak amik kiégnek vagy elhasználódnak. Sok elektronikus zenének nevezett zaj inkább a drogokról és a teljesen értelmetlen zúzásról szól, tömeghipnotizálás és pénzszerzés. De hát ezt már a vallások vezetői is régóta csinálják. Ördögi kör.
Komoly téma, de ezekkel nem foglalkozom, mert jó zene mindig volt és lesz. A jóra érdemes koncentrálni. A Világot látva ezt nyugodt szívvel mondhatom. A dolgom ilyenkor más és más, teljesen különböző okok, szeretem ha van dolgom ahova megyek. Többnyire kulturális és szociális missziók, s van, hogy megfigyelés, töltődés, kikapcsolódás. Ilyenkor nézem a közeget. Állandó nyitottság és jelenlét, az nagyon fontos.
Az egész egyébként követhetetlen, de a Zene az egy olyan univerzális nyelv, amely képes állandó megújulásra, annak ellenére hogy a többség még mindig a 20. század zenei kultúrájából táplálkozik. Berlinben például most a kolumbiai elektronikus stílus, a cumbia új ágára lettem figyelmes. Viszonylag új, vagy felújított stílusok a global getto tech családból a bailey funk, a new orleans bounce (ez már a nyolcvanas évektől, és inkább az említett városban), a chicago juke, a baltimore club (kilencvenes évek vége óta, partyzene), a cumbia digital, a tropical bass, a coupé décalé, a kuduro, a moombahton, és ezeknek alapjai, keretei a dubstep, a bassline, a breakbeat és a reggae. És a jó öreg house. De aki ismer, az tudja, hogy nekem az elektronikus zene csak a fél szívemet tölti csak meg, a nagyobb rész még mindig a hangszeres zene...
 
Az interjú következő részében kiderül, hogy mi köze a rádiónak a DJ-kultúrához, szó esik a tömegesedésről, és beszélgetünk a dubstepről is. Stay tuned!
 
Dobj egy lájkot ha tetszett a cikk és a blog:

A bejegyzés trackback címe:

https://eozin.blog.hu/api/trackback/id/tr573082400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

c0p · http://c0pland.blogspot.com 2011.07.20. 15:17:32

ebben a vonatkozasban eliras a liverpool, mivel pecset anno a magyar bristolnak hivtuk, legalabbis elektronikus berkekben. felelmeloen hato visszaigazolas volt, amikor egy buli masnapjan az utcan setalva egy londoni szajat hagyta el a hasonlat :) a detroiti osszefuggest viszont sosem hallottam.

Kampec 2011.07.21. 22:09:31

oh, mert szerintem Seattle-t akarta írni a blogger... :) de azt most nem írom le, hogy miért.

Kampec 2011.07.21. 22:12:32

bár nem biztos :) elektronikus zenében nem vagyok járatos... szóval lehet idevágó Detroit.