A művészi és a befogadói oldal egy meglehetősen új, eddig még nem tapasztalt szimbiózisa látható a Király utcában, amelyben az elkészült köztéri műalkotás – esetünkben egy szoborszerű emlékmű, pontosabban a város Budai kapujának újraépített maradványa – egyrészt egy arc- és név nélküli kapocs a művész és a közönség között, másrészt egy mindig változó műalkotás, melyet kitalálója nagy valószínűséggel nem így álmodott meg. Ennek ellenére a dolog egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
Egy-két hete még csak néhány macskakő hiányzott a Király utca Lyceum és Felsőmalom utca közé eső részén, közvetlenül a Budai-kapu emlékmű lábánál. A kötőanyagra fittyet hányó, önálló életre kelő kockák azonban nem egy-egy háztartás ajtókitámasztóiként élik tovább életüket, és nem is egy TV-székház ostromra lettek betárazva, hanem gondos kezek, bízva a kivitelező garanciális javítási szándékában a tátongó lyuk melletti Budai-kapu emlékműre helyezték azokat. A kövek mintha megérezték volna a változás szelét, egymás után lazultak meg, mindegyik az emlékműre kívánkozott. Mostanra már csaknem egy négyzetméternyi kocka díszeleg eredeti helyétől nem messze. A szoborépítés-e nyilvános és egyedi változatából tendencia lett, az arra járók önkéntelenül is vetnek egy pillantást a perpetuum mobile kőrakásra, van, aki továbbépíti, és egyre többen tekintik ezt Pécs új nevezetességének: ottjártamkor nem én voltam az egyetlen, aki fényképezett.
Dobj egy lájkot ha tetszett a cikk és a blog:
Utolsó kommentek