A fuvolát eladtam, vettem az árából egy gitárt - Cseri Hanna, a pécsi Google Guitar Hero

 

A Pécsi Művészeti Gimnázium drámatagozatának 16 éves tanulója, Cseri Hanna szerezte meg a megtisztelő második helyet a nemzetközi Google Doodle Guitar Hero versenyben. Az elért siker Hanna dalán kívül egy példaértékű közösségi összefogás eredménye, ugyanis a dobogóhoz nem volt elég megírni a dalt, „lájkokat” is kellett gyűjteni hozzá. A facebook-on pár nap alatt lezajló megmérettetés híre rengeteg emberhez jutott el, akik támogatásukkal egészen a második helyig juttatták a pécsi indulót.

 

 

A Pécsi Művészeti Gimnázium drámatagozatos tanulója vagyok. Zenei előéletemet tekintve kilenc évig fuvoláztam, de abbahagytam, a hangszert eladtam, és az árából vettem egy gitárt. Nem igazán a tinédzserkori lázadás miatt, inkább azért, hogy tudjam magamat kísérni, miközben énekelek. Autodidakta módon tanulok gitározni, tanárhoz is jártam, de csak kétszer értem oda (nevet). Színházban is játszottam, 10 évesen a Twist Olivérben. Akkor még úgy gondoltam, hogy színésznő leszek, de aztán lemondtam erről, mivel voltak egyéb terveim is. Csak aztán hallottam a drámatagozatról, ezen nagyon fellelkesültem, és jelentkeztem is rögtön. Abszolút nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem, a hobbim is ez. Egyáltalán nem fáraszt, hogy sokszor este 8-ig bent kell lenni az iskolában, ugyanis délelőtt vannak a közismereti tárgyak, délutántól estig pedig a szakmaiak.

 

 

Igen, egyszer javítanom kellett kémiából, mert kettesre álltam, és hármast szerettem volna. Épp a fehérjéknél tartottunk, és én megkérdeztem a tanáromat, hogy írhatok-e egy dalt belőle. Ő természetesen megengedte, és amikor elénekeltem neki, díjazta a kreativitásom. És a hármast is megkaptam. De volt olyan is, hogy a radioktivitásról készítettünk videót, meg ilyenek.

 

 

Lelkes voltam, de nem igazán a nyeremény motivált, inkább egy jó kis dolognak tartottam. Nehéz volt elsőre, sokat bíbelődtem vele. Viszonylag hamar megcsináltam a dalt, de sokszor fel kellett vennem, mert nem voltam elégedett a végeredménnyel. A tempót volt nehéz elkapni, mert sokszor késett a hang.

 

 

Saját dal természetesen, a cím viszont nem igazán jelent semmit. Van egy ilyen angol nyelvtörő, ami úgy kezdődik, hogy Red lorry, yellow lorry, ezt szoktuk gyakorolni. Ez olyan praktikusnak tűnt.

 

 

Furcsa. Mivel táborban voltam, nem követtem nyomon folyamatosan az eseményeket, csak esténként, amikor gép elé kerültünk, akkor láttam mindig, hogy mi a helyzet. Természetesen én is mondtam az ismerőseimnek, hogy van ez a dolog, de egy idő után már maguktól jöttek, és kérdezték, hogy hol lehet lájkolni. Feltétel nélkül mindenki támogatott. Ez tök izgalmas volt. Volt, aki üzenetet is írt, és bíztatott, meg sokan gratuláltak a verseny után is. Még maga az indiai nyertes is gratulált!

 

 

Nagyjából ismerem, ha adódik egy koncert, általában ott vagyok, de nem kimondottan követem a pécsi zenei élet eseményeit. Az utcazenét viszont nagyon díjazom, főleg a pécsi zenészeket. Jó úgy végigmenni a belvároson, hogy lépten-nyomon belebotlasz egy-egy utcazenészbe, két lépéssel arrébb pedig már egy másikba. Elárulom, nekem is vannak ilyen terveim.

 

 

A saját jövőmet egyelőre nem érzem itt biztosnak, de kizárólag azért, mert átmenetileg Budapesten kívánok tovább tanulni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ha Pécsett maradnék, akkor a Bóbita Bábszínházat választanám, mert lehet, hogy indítanak ötödéven képzést. Amit pedig a várossal kapcsolatban tapasztaltam, az az, hogy sokat fejlődött tavaly, így mostanra több lehetőség kínálkozik, főleg a művészetek szempontjából. Ha el is megyek innen, szeretnék azért visszajönni.