Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. Eozin Blog RSS Feed

Szinte már közhelynek számít, ha valaki azt írja Lajkó Félix-szel kapcsolatban, hogy „ki ne ismerné”. És valóban, a vajdasági hegedűművész – aki eredetileg citerázott – olyan szintre emelte vonójával a hangszeres virtuozitást, hogy egyesek ezt már az ördögtől valónak vallják.

A Beethoven-nel egy napon, bár pár száz évvel később született muzsikus okkal lett ünnepelt sztárja a világ koncerttermeinek. Az intézményesített keretek között történő zeneoktatásnak hamar hátat fordított, és kölcsönhegedűjével igen fiatalon a magyar főváros felé vette az irányt. Az ösztön vezérelte, és ez a mechanizmus dolgozik benne a mai napig, ezért olyan meg- és felfoghatatlan, ezért olyan misztikus, ezért olyan ördögi. Ez vezette egészen Dresch Mihályig, a Noir Désir-ig, Alexander Balanescuig, Bozsik Yvette-ig, Jancsó Miklósig, Mundruczó Kornélig, a színházhoz, a filmhez, a baletthoz.

Az a bizonyos belső hang terelgeti a különböző műfajok között is, és tartja távol a komolyzenétől, még ha első hallásra illetve a hegedű hangja miatt felelőtlenül bárki is könnyen ebbe a skatulyába zárná. Nem kell műértőnek lenni és abszolút hallással rendelkezni ahhoz, hogy felfedezzük a sorok, illetve jelen esetben a hangok között megbúvó és ugyanakkor az egész zenét meghatározó rock, jazz, blues és igen, néha pop elemeket. Lajkó Félix az a zenész, akit nem érdemes kritizálni, mert nem lehet. Kiáll a színpadra és játszik. Ennyi és semmi több.

Ide kívánkozik egy személyes anekdota, melyet jelen sorok szerzője élt meg Debrecen városában nem is olyan régen. Félix épp aznap adott koncertet a városban, és pont sikerült abba a magyaros étterembe betévednie családjával és zenésztársaival, ahol a szerző csekély számú társaságával fogyasztotta ebédjét.

Rendkívüli nem történt a találkozás folytán, viszont a babakocsiban fekvő kis Lajkó egyszer csak nyugtalankodni kezdett. Apja jobb keze egyből a kocsi után nyúlt, és határozott, de ringató mozgással egyhamar csendre bírta a gyermeket. A babakocsi ritmusát metronómmal lehetett volna mérni és a kereke nyikorgásában is volt valami démonian dallamszerű...

Az alapvetően improvizatív előadásokon 2006 óta Brasnyó Antal brácsás kíséri Félixet, akik ezúttal az 1997-es album dalaival lendítenek egy nagyot a Kodály Központ akusztikáján, május 6-án. A pénteki koncerten közreműködik Kurina Ferenc nagybőgőn, Kurina Mihály cimbalmon és Brasnyó Antal brácsán.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eozin.blog.hu/api/trackback/id/tr842873563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lujoba 2011.05.03. 07:56:29

tanusitom a babakocsit, valoban igy tortent! :))

Kampec 2011.05.03. 17:08:59

Lajos használj ékezetet! :)